Akár hisszük akár nem még ezek a kicsi állatok is ápolásra szorulnak.
A halak kiválasztása és gondozása.
Azok a kezdő akvaristák, akiknek állandó problémát okoz, hogy a halakat akár csak néhány hónapig is életben tartsák, mindig megdöbbennek, amikor megtudják, hogy a jellegzetes akváriumi halfajok élettartamát nem hónapokban, hanem években mérik. Bár fajonként változik, de az akváriumi halaknak biológiai adottságaikat alapul véve - 3-7 évig, vagy még tovább kellene élniük. Az aranyhalaknál nem ritkaság a 20 éves életkor sem! A halak tulajdonképpen hosszabb, egészségesebb életre számíthatnak, és néha még nagyobbra is nőhetnek egy akváriumban, mint eredeti környezetükben.Természetes körülmények között a táplálékhoz jutás esélye az évszakok váltakozásától, vagy az időjárás szeszélyeitől függ. Gyakran a táplálék mennyisége is korlátozott, és a vízi állatoknak túl sok fáradságba kerül, hogy elegendő táplálékot találjanak a túléléshez. Ráadásul a ragadozók majdnem az összes halivadékot megkímélik a felnőtté válás gyötrelmeitől. Nagyon kevés hal pusztul el végelgyengülésben, a természet törvényei szerint a gyenge vagy lassú példányokból egyszerűen táplálék lesz. Ehhez képest az akvárium (bár vannak korlátozó tényezői) szinte paradicsomi körülményeket biztosíthat számukra.
A HALAK ETETÉSE
Az akvarisztika három alaptétele közül az egyik az, hogy ne adjunk túl sok eleséget a halaknak. A meg maradt étel gyorsan elrontja a víz minőségét. A túladagolás hosszú távon annyit jelent, mintha jóindulattal pusztítanánk el kedvenceinket. Legjobb, ha etetéskor csak annyit adunk nekik, amennyivel 5 perc alatt végeznek. A legtöbb halfajnak tökéletesen megfelel a szárított eleségekből álló étrend. Csak márkás, jó minőségű termékeket használjunk! Nagyon széles választékban kaphatók; legjobb, ha egyszerre többfélét vásárolunk, és minden alkalommal mást adunk halainknak, így sokoldalúbb étrend biztosítható számukra. A nagyobbak jobban kedvelik a granulált eleségeket, mert a nehezebb darabokkal hamarabb jóllaknak. A fagyasztással szárított (liofilizált) termékek főleg azoknak a fajoknak hasznosak, melyek fehérjeigénye nagy. HaAlkalmanként mélyhűtött vagy élő eleséget is kapnak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy étrendjük teljes.
Amikor eleséget vásárolunk, ne felejtsük el, hogy a nagyban előállított termékek szavatossági ideje korlátozott. Ha a dobozok porosak, vagy úgy tűnik, régóta várnak a polcukon, menjünk inkább máshová. Csak kis adagokat szabad megvenni. Persze anyagilag sokkal jobban járnánk, ha nagy tételben vásárolnánk, de ha egy dobozt egyszer már felnyitottak, az eleség tápértéke gyorsan csökkenni kezd. Háromhat hónap elteltével már csak feleannyi, mint a friss terméké. Ezért csak akkor vegyünk egyszerre sokat, ha elég nagy a halállományunk, és a készlet néhány hónap alatt biztosan elfogy.Sok akvarista tart kis harcsákat azért, hogy velük etessék meg a tartály aljára hulló maradék ételt. Viszont ezeknek a halaknak is ugyanannyi és ugyanolyan minőségű eleséget kell adni, mint a többieknek. Minthogy a harcsák sötétben és a tartály alján esznek szívesebben, a legjobb, ha közvetlenül a lámpák eloltása előtt etetjük őket. A granulált eleségek jók, mert nehezebbek, lesüllyednek a vízbe.A halak 1-2 hétig megvannak táplálék nélkül is, ezért ha hosszabb időre elmegyünk otthonról, nem kell aggódnunk. Sokkal több hal pusztult már el a jó szándékú barátoktól kapott túl sok táplálék miatt, mint attól, hogy esetleg egy hétig nem kaptak enni.
A BETEGSÉGEKRŐL
A halbetegségek felismerése és kezelése annyira összetett, hogy már sok könyv jelent meg erről a témáról. A halak sokféle betegséget kaphatnak meg, és kezelésük sok ismeretet és fáradozást igényel. Ne feledjük: a betegségek megelőzése majdnem mindi könnyebb, mint a gyógyítás. Azok a halak, melyek jó minőségű vízben élne sokoldalú az étrendjük, és nincs a környezetükben olyan stresszforrás, ami nyugtalanítaná vagy legyengítené őket, ritkán betegszenek meg. Az immunrendszerük megvédi a szervezetüket a fertőző mikroorgnizmusoktól, amik egyébként mindig jelen vannak akvárium vizében. Általánosságban elmondhat hogy a külsejükben és viselkedésükben történt változások utalnak bizonyos problémákra, tehát erre mindenképp érdemes figyelni. Ha bármi gyanúsat észlelünk, először a vízminőséget ellenőrizzük, hátha az probléma oka. Elővigyázatosságból tisztítsuk ki szűrőt, és cseréljük ki a tartály vizének egyharmadát.Akkor se adjunk semmiféle gyógyszert az akvárium vizéhez, ha a halak nem látszanak egészségese nek. Először mindenképp meg kell győződnünk arról, hogy milyen betegségben szenvednek. Sok orvosság alkalmatlan, vagy olyan kevés hatóanyag tartalmaz, hogy semmi hasznát nem vesszük. A le több gond a különféle antibiotikumokkal van. Ha adagban használjuk, a kórokozók ellenállóvá válhatnak velük szemben, nagy dózissal viszont a nitrifiáló baktériumokat is elpusztíthatjuk. A legtöbb orvosság használati utasítása szerint minden egyes ad hozzáadása előtt ki kell cserélnünk az akvárium vizének egy részét. Az egyik legáltalánosabb, de könnyen kezelhető betegség a darakór, amit egy élősködő, az I thyophthirius multifillis okoz. Jellegzetesen a stressz (pl. a tartályban nagyon változékony vízhőmérséklet) következtében kialakuló betegség. A hal testét és úszóit apró, fehér foltok borítják. Szerencsére a vízhőmérséklet kb. 26 °C-ra történő emelésével és megfelelő gyógyszerekkel könnyen kezelhető. Soha ne használjunk réztartalmú szereket! A réz felhalmozódik az akváriumban, és bizonyos kémiai változások révén a halak számára végzetes lehet. A réz különösen a lágyabb vizű tartályokban veszélyes. Másik gyakori betegség az úszórothadás. Az úszók elvesztik eredeti formájukat, széleik egyre rövidebbek lesznek. A kór megjelenése a szegényes környezeti viszonyok következménye, de sokféle, erre a célra kifejlesztett szerrel viszonylag könnyen gyógyítható. A következő, sokak által ismert rendellenesség egy gombafertőzés, a fungus. Ún. másodlagos betegség, testi sérülések helyén jelenik meg, tünete a homályos körvonalú, jellegzetesen bolyhos fehér folt. Megfele1ő készítményekkel szintén gyorsan megszüntethető.
A HALFAJOK KIVÁLASZTÁSA
Az üzleteket járva feltűnő a halfajok elképesztő változatossága; a kereskedők jó néhány száz fajt kínálnak, és elég sok van közöttük, ami egy kezdő akvarista számára is megfelelő. Viszont úgy sohasem szabad vennünk egyetlen halat sem, hogy nem tudunk eleget egyedi sajátosságairól, szokásairól. Néhányan úgy jönnek ki egy üzletből, hogy fogalmuk sincs, vajon az éppen megvásárolt példány mit eszik, mekkorára nő, és van-e valamilyen különleges igénye. Az új halak kiválasztása mindig nagyon izgalmas feladat, de találomra vásárolni végzetes és költséges lehet. Például az olyan halfajok, melyek a természetben is különleges körülmények között élnek, közel sem biztos, hogy megfelelő otthonra találnak egy, az eredetitől nagyon eltérő vízi környezetben. Azok a halak pedig, melyek eredetileg is mindenféle feltételhez alkalmazkodtak, több mint valószínű, hogy ellenállóbbak lesznek majd az akváriumban is.A halaknak egymással is össze kell férni. A kezdő akvaristák többsége először olyan akváriumot állít össze, amiben egymástól különböző halakat tart. Ráadásul ezek a halak a világ más-más részéből származnak, és különféle körülmények között élnek. Viselkedésük és táplálkozási szokásaik is változatosak. Ez azt jelenti, hogy még ha a legellenállóbb fajokat választottuk is ki, ha valamilyen szempontból összeférhetetlenek egymással, sok gondunk lesz velük.Az összeférhetőség tehát alapvető fontosságú a többféle halfajjal benépesített, ún. társas akváriumokban. Ide tartozik még az is, hogy a halaknak békés természetűeknek kell lenniük, hogy ne gyötörjék folyton egymást. Azokat a fajokat, melyek állandó zaklatásnak vannak kitéve, olyan stressz éri, hogy sokkal valószínűbb a megbetegedésük, legyen akár milyen jó is a vízminőség. Azonban a békés termé szetű csak kis része az összeférhetőség fogalmának Mire kell még ügyelnünk? Ha a kiválasztott halfajok különféle vízi környezetet kedvelnek legjobb szándékunk ellenére sem tudunk mindannyiuk számára megfelelő feltételeke biztosítani. Azok a halak, melyek a legkevésbé képesek alkalmazkodni az akvárium vizének vegyi jellemzőihez, nem nőnek olyan nagyra, és a színük se lesz olyan élénk, mint a kifejlett példányoké.A különböző viselkedésmódokat is figyelembe kel vennünk. A gyorsan úszó halak állandóan zaklatni fogják a lassúbbakat. Etetéskor az agresszívabb gyorsabb fajok sokkal több élelemhez jutnak, a félénkebbek pedig a háttérben várhatják, míg nekik is marad valami. Adhatunk ugyan több táplálékot, de csak nagyobb lesz a valószínűsége, hogy a megmaradt eleség vízminőségi problémákat okoz.A magatartásbeli különbségek bomlasztóan hathatnak, ám még a legbékésebb fajok között is vannak néha ellentétek. A területvédő halak nem tűrnek meg másokat a térségükben, így csökken a többiek számára rendelkezésre álló tér. Ha nincs elég rejtekhely, dominánsabb fajok állandóan uralmuk alatt tartják többieket.Nehézséget okoz a megfelelő étrend összeállítás is, ha eltérő táplálkozási igényű fajok élnek együtt. Más-más eleséget kell adnunk mind a nagy fehérje igényű, mind a növényevő halaknak. Növekedésük é egészségük közvetlen összefüggésben áll a táplálkozástani szempontból kielégítő étrenddel, aminek meg felelő összeállítása természetesen fajonként változhat. Sok problémát megelőzhetünk azzal, ha nem tartunk egymástól nagyon eltérő méretű példányokat ugyanabban az akváriumban, legyenek azok akár a legbékésebb fajok is. A halak ugyanis megesznek bármit, ami a szájukba fér. Sok tapasztalatlan akvarista fedezte már fel megdöbbenten, hogy azok a vitorláshalak és lazacok, melyek ivadékhalként olyan jól megvoltak együtt, később egyszerűen nem tarthatók egy tartályban. Az igazság az, hogy az egyre gyorsabban növekvő vitorláshalak egy szemernyi lelkiismeretfurdalást sem éreznek, amikor felfalják a kisebb lazacokét. Kérjünk tanácsot a kereskedőktől is, hogy miképp állítsuk össze az akváriumunkat és olvassunk minél többet a különböző fajokról! Ne felejtsük el, hogy a viselkedésükről szóló részek inkább általánosító jellegűek, így könnyen találkozhatunk egy-egy példánnyal, melyre egyáltalán nem érvényesek a leírt szabályok! Amikor halakat vásárolunk, vegyük figyelembe, hogy a kereskedők akváriumai túlzsúfoltak, viszont sokkal több időt fordítanak a gondozásukra és a halak is viszonylag rövid ideig, sok esetben csak egy hétig vannak bennük. Plattik és bíborszínű pontylazacok. Az is fontos, hogy az üzletekben kapható többsége nagyon fiatal, viszont a tartályunk benépesítésénél kifejlett példányokkal kell számolnunk persze azt jelenti, hogy az első hónapokban a akvárium szinte üresnek tűnik majd. A kisebbek csak akkor fogják elérni az egészséges, kifejlett példányokra jellemző méreteket, ha elég hely van számukra. Az egészséges halak mozgékonyak. Ne vegyünk különös mozgású egyedeket, e figyelmeztető jel, ha egy hal a testéhez szorítja úszóit. Amikor közelítünk a tartályhoz, az egészséges halak az üveghez gyűlnek, mintha az etetést várnák. Ne vásároljunk abból az akváriumból, amiben láthatóan beteg példány is van. A halak kiválasztásánál legyen szempont hogy ne csak olyanokat vegyünk, melyek a akváriumnak ugyanabban a részében élnek, ugyanis olyan halfajok, melyek a vízfelszín közelében, mások inkább az akvárium közepén szoktak úszkálni, míg néhány faj az alsóbb régiókat Sok hal az idő nagy részét ugyanazon a szint mások pedig összevissza úszkálnak a tartályba. Amikor halakat vásárolunk, ne járjunk máshol utána, vagy ha mégis sok az elintéznivalónk, utoljára az akvarista szaküzletet hagyjuk. A halaknak jobb, ha egyenesen hazavisszük őket, hiszen kevesebb víz van egy-egy tasakban, annál hogy hőmérséklet változásnak ellenálljon, ebből adódóan pedig szegények stressznek vannak kitéve. Sokan azt tanácsolják, hogy a zacskókat 10- 15 percig lógassuk az akvárium vizébe azért, hogy kiegyenlítsük a hőmérséklet-különbséget. véleményem szerint ez csak a halak nyugtalanságát növeli, már egyébként is éppen eleget szenvedtek a szállítás gyötrelmeitől, a bezártságtól és ezért jobb, ha kiengedjük őket, amint hazaértünk. Viszont ha az akvárium vize hidegebb, mint a zacskóé mindenképp egyenlítsük ki a hőmérsékletet a fenti említett módszerrel. A gyakorlottabb akvaristák nem öntik a tasakot az akváriumhoz, nehogy véletlenül kórokozókat jutaassanak bele. Ezért egy vödör fölé tartott hálón óvatosan áteresztik a tasak tartalmát, és a halat ezután engedik el a tartályban. Adjunk időt a halaknak, hogy alkalmazkodj környezetükhöz. A tartály lámpáit legalább 1 órára kapcsoljuk ki. Néhány faj inkább elrejtőzik. Amint megszokták új otthonukat, egyre többszőr merészkednekelő.
Ha a körülmények lehetővé teszik, legjobb az új halakat legalább két hétig egy másik tartályban, elkülönítve tartani. Így módunkban áll kockázat nélkül megfigyelni őket, vajon a hazaszállítás következtében kialakul-e valamiféle betegség. Ha a működő akváriumban van szivacsszűrőnk, áttehetjük az elkülönítőbe, hogy megoldjuk a biológiai szűrés problémáját. Az elkülönítő kielégítő fenntartásához ezenkívül még fűtőberendezésre és világítótesttel felszerelt fedőlapra van szükség. A tartály régi lakóit pedig mindenképp etessük meg, mielőtt az új hal közéjük kerül; teli hassal kevésbé agresszívek!
Oh the cow in the meadow goes moo Oh the cow in the meadow goes moo Then the farmer hits him on the head and grinds him up And that's how we get Hamburgers.
A tehén azt mondja, hogy mú A tehén azt mondja, hogy mú De a gazda fejbevágja Azután jól megdarálja Így készül a hamburger