Ékszerteki
Kiss Lajos  2004.11.26. 10:16

A mocsári teknős (Emys orbicularis), bár sokan nem tudják, az egyetlen Magyarországon is honos vízi teknős, mely elterjedt ugyan egész Európában, de mindenhol szigorúan védett. Így ezek beszerzése, befogása, tartása, tenyésztése kizárólag megfelelő hatósági engedélyek birtokában lehetséges. Nálunk legjobban elterjedt, otthon tartott vízi teknősfaj az ékszerteknős, melynek nagyon sok alfaja létezik, mégis a kereskedelemben eddig Trachemys scripta elegans (Wied-Neuweid 1839) a vörösfülű ékszerteknős volt eddig a leggyakoribb. Bár ezen ékszerteknős külföldről történő behozatala ma már tilos, hazánkban számottevő tenyésztés nem zajlik, ezért lassan eltünedezik az üzletekből, még nagyon sok helyen tartanak ilyet. Mivel megfelelő tartás mellett átlagos életkoruk 25-30 év körül van, így még sokáig lesznek állatszerető családok "tagjai".

Rendszertan:
Osztály: Reptilia
Alosztály: Anapsida
Rend: Testudines
Alrend: Cryptodira
Család: Emydidae
Nemzetség: Trachemys
Faj: Trachemys scripta

Egy ékszerteknős tartása három fő alappilléren nyugszik:

1. A tenős beszerzése

Csak akkor vegyél ékszerteknőst, ha valamiért szimpatikusnak találod, úgy érzed, képes vagy gondozni, kicsit szeretni, ragaszkodni hozzá. A legfontosabb szabály: Legelőszőr mindig a megfelelő életteret kell biztosítani, és csak utána megvenni a kis teknőst. Helyük megtervezése, elkészítése, elhelyezése, berendezése, feltöltése, beüzemelése. Ha minden kész, csak akkor jöhet a kis teknős. Egy teknős megvételekor mindig legyen az eszünkbe, hogy nem a megvétel jelenti az állattartást. Ez csak a kezdete egy remélhetően hosszú folyamatnak, melyben vannak örömök, és kényszerek is. Az első teknős megvételekor (esetleg a későbbiekben is) csak olyan teknőst vegyünk meg, amelyiket már előtte kinéztük, tartására már felkészültünk. Hol vegyük meg a kis ékszerteknőst? Gyakorlatilag bármelyik hüllőkre, vízi állatokra szakosodott üzletben. Mielőtt megvennénk a teknőst, szánjunk rá időt, és figyeljük a mozgását legalább egy 10 - 20 percen keresztül. Az emberek tudatában a teknős egy lomha, lassú állat. Mozgása olyan, mint egy lassított felvétel. Bizony, az ékszerteknősök ennek pont az ellenkezői. A legtöbb esetben, főleg a kicsik, rendkívül mozgékonyak. Ha többen vannak, azt szemeljük ki, amelyik a legaktívabban mozog. Előfordulhat, hogy éppen a napozással, pihenéssel vannak elfoglalva, de az ember közeledésére az egészséges teknős mindenképp reagál. Az enyémek otthon "szelídek", kézből esznek, a nagyok néha délután a lányom ölébe alszanak, de még éjszaka sem tudtam őket úgy megközelíteni, hogy legalább fel ne néztek volna rám. Ha a vízben úszkál, nézzük meg, folyamatosan egyenesen úszik-e. Ha állandóan a vízszintestől eltérő az úszása, az betegségre (tüdőgyulladás) utal. Figyeljük meg a szemét. Tiszta, csillogónak kell lennie. Az ékszerteknős legyen láthatóan fürge, aktív, mozgékony. A kezünkbe véve tapintással érzékeljük a hátpáncél, főleg a szélek keménységét. Nézzük meg, nincs-e sérülés a hát, ill. a haspáncélján. Teljesen más az esetleges szín, vagy mintahiba (ez nem gond, sőt ettől még "különleges" is lehet), mit a páncélon lévő törés, repedés, deformálódás, lepattanás. Óvatosan a lábához érve érezzük, hogy "határozott, erős, izmos" mozdulatai vannak. Ezeknél az állatoknál a tunyaság, közömbösség nem a szelídség mutatója, hanem kezdődő, vagy már meglévő betegség, vitaminhiány, esetleg rossz tartási körülmények bizonyítéka. Az egyszerre, egy pártól született kicsik esetében a hímek kisebbek, mint a nőstények (Érdekes: nálam most is vannak kisteknősök (5 db), most 2 hónaposak, és az egyik már majd másfélszer akkora, mint a többi. Viszont a jellegzetességeket figyelembe véve úgy néz ki (talán, lehet), hogy hím lesz). A korukat is elég nehéz megállapítani. Az egyszerre született ékszerteknősök 2 hónapos korukra már eléggé eltérő méretűek, páncéljuk színének árnyalata, mintázata is lehet teljesen eltérő. A megfelelően tartott nőstény 3-4 éves korára elérheti a 13-15 cm-es páncélhosszt, míg a hím ugyanekkor 10-12 cm-es.

2. A teknős életkörülményeinek biztosítása, életterének kialakítása

Az ékszerteknősök eredeti élőhelye igen távol esik tőlünk. A vörösfülű ékszerteknős Észak Amerikában, Illions államtól délfelé haladva egészen a Mexikói Öbölig, a legtöbb folyóban megtalálható. Bár hazánk éghajlata az év nagy részében megfelelő a számukra, valamint hallatlanul alkalmazkodó képesek, azonban a megszokottól eltérő, szélsőséges időjárást rosszul viselhetik. Megbetegedhetnek, ezért tartásukkor megfelelő méretű, és az eredeti élőhelyüket környezeti hőmérsékletben is utánzó életteret kell számukra biztosítani. A problémák sok esetben itt szoktak kezdődni.

A helyük, életterük mérete: Az emberek köztudatában az ékszerteknősről az 50.- Ft-osnál alig nagyobb kis állat jut az eszébe, melyeket az üzletekben lát. Azonban ezek megfelelő tartás mellett az évek során akár 25-30 cm-esre is megnőnek. Egy kifejlett felnőtt pár tartásához már legalább egy kb. 300-400 literes (60 cm x 60cm x 100-120 cm) akvaterrárium szükséges a nagyjából megfelelő élettér kialakításához, mely legalább félig van vízzel. Persze egy kisteknős még akár egy kisebb konyhai műanyag edényben is kényelmesen elférne, viszont megfelelő tartási körülmények között szépen fejlődik, és idővel ez nem lesz elég számára. Általánosan elfogadott méret: Akvaterrárium hossza = hátpáncél hossz x 5 (cm) Akvaterrárium széle = hátpáncél hossz x 3 (cm) Életterük kialakításánál vegyük figyelembe, hogy az első 3-5 év alatt fejlődik a leglátványosabban. Tehát az első helyük kialakításánál már olyan méretet válasszunk, ami ugyan nem túl nagy (ez egyébként egyáltalán nem baj), de nem is kicsi, így nem kell már jövőre kicserélni nagyobbra. Az első 3 évben elegendő egy jól berendezett 40-60 literes akvaterrárium is, melyben a kis teknősünk jól mutat, de az idő múlásával majd egy nagyobbról kell gondoskodni. A teknősök megfigyelésénél, bár találtak kisebb-nagyobb csoportokba verődött teknősöket, semmi nyomot nem találtak arra, hogy valamilyen közösségben élnének. Ennek ellenére a fajfenntartás, és az élet rendje alapján ezeket a méreteket egy teknősre, vagy egy párra vonatkoztatják. Több nőstény, vagy főleg egy-több nőstény, és több hím teknős esetén (a párzáskori rivalizálást is figyelembe véve) ezeket a méreteket lehetőség szerint jelentősen növelni kell. Vagy külön kell őket tartani. Az ékszerteknősök előszeretettel napoznak. Ezért a napsütést a lakásban lámpával "pótoljuk". A napozó mérete legyen kb. a vízfelület 1/3-a. Legcélszerűbb úgy kialakítani (víz tetején lévő, felerősített, tálcaszerű napozó), hogy alatta szabad vízterület maradjon. Ezáltal a mozgási területük nem csökken jelentősen. Fontos, hogy a napot utánzó lámpa ne az akvaterráriumot világítsa meg, hanem a napozóhelyüket melegítse. A lámpát olyan távolságra kell állítani, hogy esetleg egymásra felkapaszkodva ne érhessék el. Az égő teljesítménye legyen akkora, hogy ebből a biztonságos távolságból is kellő, nem túl nagy (kb. 25-30 fok) meleget adjon. Sokan ajánlják az UV lámpa használatát, mert az UV fények, átjutva az állat bőrén, segítik a D-vitamin szintézist, mely nélkülözhetetlen a kalcium beépüléséhez a csontokba. Az UV lámpa használatakor is vigyázni kell a megfelelő távolságra. Ha meg tudjuk oldani, hogy nyáron az ékszerteknősök napos helyen legyenek (nem közvetlen tűző napon), akkor télire nem feltétlenül szükséges ez a plusz beruházás. Különösen akkor nem, ha teknőseinket rendesen tápláljuk, hiszen a megfelelő takarmányozással elegendő vitamin jut a szervezetükre, így nem biztos hogy hasznosítják a beszerelt UV lámpa fényét.

A víz minősége, mélysége aljzata: Ezeknek a teknősöknek fő életterük a víz, annak ellenére, hogy tüdővel lélegeznek. Táplálékuk több mint 95%-nak elfogyasztásánál a nyeléskor nagy szerepe van a víznek, mely azt segíti. Az ékszerteknősök a parton talált élelmet is a vízbe viszik, vonszolják, kivéve, ha az olyan kicsi, hogy mire megfordulnak a víz felé, már le is nyelik. Egy kifejlett példánynak gyakorlatilag nincs ellensége, mert minden harapástól megvédi őket a páncéljuk. Ezt azonban nem tudják, és veszélyhelyzet érzékelésekor ösztönösen a vízbe, annak is az aljára menekülnek. Bár a teknősök nem annyira érzékenyek a víz tisztaságára, mint a halak, de a "piszkos", bomló anyagokkal telt vízben a megbetegedés valószínűsége, és egyes fertőzések elterjedése sokkal nagyobb valószínűségű. Viszont annál igénytelenebbek, hogy szükség legyen különböző vízminőségi értékek beállítására, mint az akváriumban tartott halaknál. A szép, tiszta vízben úszkáló teknős biztos szebb látvány, mint ha alig látjuk a hátát a zöldes-barnás, állandóan felkavarodó iszapos vízben. A víz tisztán tartására több lehetőség is van. Ezeket általában a pénzünk, és a hely nagyságának lehetősége határolja be. A legegyszerűbb, hatékony vízszűrőtől a több akváriumos (teknősös - halas - növényes) rendszerig választhatunk a lehetőségek között. Mindezek ellenére azért javasolt, hogy jól működő szűrőrendszerek esetén is egy-két havonta cseréljük ki a vizet, alaposan tisztítsuk ki a helyüket. Sokan érvelnek amellett, hogy nem mindegy, mi van az akvaterrárium alján. Sóder, gyöngykavics, kőzúzalék, stb. Nem feltétlenül szükséges, bár az ékszerteknősök nagy előszeretettel turkálnak az aljzatban. Az egész apró kavics alkalmazása 1 éves kor után (!) viszont ajánlott, mert az ékszerteknősök apró köveket is esznek. Mivel nincs foguk, ez segít nekik az emésztésben. Az ékszerteknősök kiválóan úsznak, nagyon jól mozognak a vízben, sokáig a víz alatt tudnak maradni. Általánosan elfogadott a legalább kb. páncélhossz másfél szerese vízmélységnek az akvaterráriumba. Abban is közös a vélemény, hogy minimum a páncél szélességének a másfélszerese legyen. Ugyanis az ékszerteknősök állandóan másznának, mindenhova kapaszkodnak, minek következtében előfordulhat, hogy a hátukra billennek. Ösztönösen, már a két napos kisteknős is vissza tud fordulni, még a szárazon is. Viszont sekély vízben megtörténhet, hogy nem tud rendesen megkapaszkodni a víz felhajtó ereje miatt, és nem tud vissza fordulni. Az ilyen balesetek szinte minden esetben fulladáshoz vezetnek. Az ékszerteknősök a vízben alszanak. A természetben is kiválasztják maguknak a megfelelő vízmélységet az alváshoz, így tartásuk esetén nekünk kell ezt biztosítani. Az előbb említett, általánosan elfogadott méret lehetővé tesz számukra az alvás közbeni öntudatlan levegővételt. Felemelkednek, vagy egyszerűen a hátsó lábukkal felemelik magukat annyira, hogy a kis orruk kiemelkedjen a levegőre. Nagyon érdekes látvány. A megfelelő levegővétel után lassan visszaereszkednek, közben nyugodtan alszanak tovább. Fontos szempont a víz hőfoka. 1-2 éves korig a legideálisabb a 25°C - 28°C közötti tartomány. Saját tapasztalataim alapján azokhoz csatlakozom, akik 2 éves kor után 22°C - 25°C hőmérsékletet javasolnak. Mindenképp javasolt a vízfűtő berendezés használata, mert hiába van a lakásban folyamatosan télen 22-23°C hőmérséklet, a víz a párolgási hő vesztesége miatt legalább 2-3°C-al alacsonyabb. Ez adott esetben akár 20°C alá is süllyedhet. Ezen a hőmérsékleten az ékszerteknősök életritmusa jelentősen lelassul. Keveset esznek, keveset mozognak. Sokan ilyenkor szaladnak az orvoshoz, mert meg vannak győződve, hogy beteg a teknős. És nem is olyan lelkesítő látvány az állandóan mozdulatlan, vízben lebegő teknős. Mindenképp javasolt a megfelelő méretű, állítható hőfokú vízmelegítő használata. Valamivel drágább, mint a hagyományos vízmelegítő, viszont egyszeri befektetés, amely hosszú távon megtérül. Nem kell idegeskedni, hogy magas, vagy alacsony (kikapcsoljuk, vagy bekapcsoljuk) a víz hőfoka. Nem ajánlom viszont, akár hagyományos, akár szabályzós vízmelegítő tapadókorongos felerősítését az akvaterrárium oldalára. Csak védett helyre! Egy 3 éves ékszerteknős már megy a víz alatt, mint egy buldózer, addig-addig piszkálja, míg le fog válni, bármilyen hihetetlen. Utána hozzáveri az oldalához, vagy az alján a kövekhez, minek következtébe egyszer csak el fog repedni. Ezután az akvaterráriumba nyúlva kész a baj. A vízmelegítőt lehetőleg a szűrőből áramló víz útjába helyezzük el úgy, hogy a teknősök ne tudjanak hozzá férkőzni. Lehet kapni ugyanilyen, de fémházas vízmelegítőt, mely kifejezetten hüllős akváriumokba készült. Persze ez is valamivel drágább, de teljesen biztonságos.

A helyük, életterük tisztítása: A helyük takarításakor, erre az időre vegyük ki az ékszerteknősöket, és tegyük más, biztonságos helyre. A legfontosabb, és nagyon ajánlom, hogy ne használjunk semmilyen vegyszert (hypo, stb.) Bármennyire is átöblítjük utána a helyüket, valamennyi kis maradék mindig ott marad. Bár ilyen kis mennyiségben általában immúnisak rá az ékszerteknősök, de sose lehet tudni, melyik ékszerteknős éppen mire érzékeny. Normál takarításnál, vízcsere előtt keményebb ecsettel, körömkefével a napozón, az akvárium oldalán, egyéb elérhető helyeken a lerakódásokat letakaríthatjuk. Egy ilyen takarítás alkalmával bátran fogjuk meg az ékszerteknőst, és puha ecsettel, vagy kefével tisztítsuk meg a hátpáncélját. Sok "szmötyit" takaríthatunk így le, mely a vízben rátapad, és a napozás alkalmával rászárad a hátpáncélra. Az ecsetet, kefét használjuk a berendezések tisztításánál is. A szűrőbetétet jó alaposan mossuk ki tiszta, folyóvízben. Nagyon jól lehet az ilyen takarításokat végezni kerti csapnál, vagy panelba, emeletes házba, a fürdőszobába. Nagyon jól tud takarítani a zuhanyrózsa is. Mikor készen vagyunk, rakjunk vissza mindent, lehetőleg ugyanabban az elrendezésben, majd töltsük fel vízzel. Fontos, hogy közel megfelelő hőfokú vizet tegyünk bele, ne kelljen várni órákig, míg a vízmelegítő fűtésével elérjük a kívánt hőfokot. Ezután indítsuk be a fűtő-szűrő rendszereket. Ha minden jól üzemel, a vízhőfok is megfelelő, teknősünk mehet vissza a helyére.

3. Ékszerteknősök gondozása

Etetés: Az ékszerteknősök köztudottan mohó állatok, amíg meg nem telik a hasuk, egymást arrébb lökve nyomulnak az ételért. Azt, hogy mit adjunk enni az ékszerteknősöknek, eléggé egyöntetű a vélemény. A fő táplálék az élő, vagy fagyasztott hal. A fagyasztott halat ne forró vízben olvasszuk ki, mert a hal húsa ez idő alatt szó szerint szétfő, mire kiolvad. A teknősökhöz kerülve olyan lesz, mint a főzelék. A kishalakat egyben, az esetleges nagyobb halakat felvágva adjuk oda. A még kicsi ékszerteknősöknek elsősorban élő vörös szúnyoglárvát, vízibolhát, tubifex-et érdemes adni. A tubifex-el érdemes vigyázni, a hozott adagot először mossuk át alaposan. Ha pici ékszerteknős részére vásárolunk tubifexet, természetesen nem fogják egyszerre elfogyasztani az egész mennyiséget. Ezért csak annyit adjunk a teknősnek, amennyit várhatóan el fog fogyasztani. Ez a mennyiség az első próbálkozások után idővel ki fog alakulni. A megmaradt mennyiséget javaslom, hogy hűvös helyen tároljuk, és gyakran cseréljük rajza a vizet. A most felsoroltakból nem szabad "bevásárolni", nagyobb mennyiséget venni, hiszen 1-2 napnál tovább úgyis elpusztulnak. Vegyük a fáradságot, és hétköznap mindig hozzunk frisset. A nagyobb ékszerteknősök etetése ennyire nem körülményes. Számukra bevásárolhatunk tartalékba is. Egyes helyeken lehet kapni nagyobb, közepes, kicsi méretű fagyasztott halat. Méretüktől függően vegyünk élő, vagy fagyasztott halat. Ezzel az etetésük is könnyebb, mert akár egyszerre is le tudják nyelni a megfelelő méretű halat, így a vizük a maradékoktól nem nagyon koszolódik. Bevált szokás egy külön edényben etetni a teknősöket, sőt érdemes külön-külön etetni őket. Ilyenkor nincs rivalizálás, nyugodtabban esznek. Több éves tapasztalataim szerint a legegyszerűbb a fagyasztott hallal való etetés. Mindig lehet kapni. Tápértékben ugyanaz, mint az élő hal. Nem versengenek érte, nem kavarják fel a helyüket, stb. Persze van, aki már csak a látványért is inkább a nehezebben beszerezhető, általában drágább élőhalat választja. A másik nagyon csábító eleség, a különböző szárított termékek (halak, garnélák, rákok, stb.). Csak kiegészítőként adjuk! Ugyanis ezeknek a szárított termékeknek, bár a teknősök szeretik, nincs jóformán semmi tartalma, csak egy száraz váz. Kalcium, vitamin, ami a legjobban kell, jóformán nincs benne! Ami adható még: lisztkukac (óvatosan, mert nagyon zsíros), kisebb csigák, vizicsigák, légy, pók, földigiliszta (szintén zsíros), szöcske, tücsök, stb. Az én felnőtt teknőseim előszeretettel esznek a kutya húskonzervéből is, peresze ezt is csak mint kiegészítő kapják… Az ékszerteknősök szeretik, és szükségük is van növényi ételekre. Saláta, kivi, ananász, sárgarépa, ehető vízinövények, paradicsom, spenót, stb. Az ékszerteknősök életük során folyamatosan állnak át egyes étkezési fajtákra. Kiskorukban az apró, könnyen ehető, emészthető táplálékokat választják. 1-2 éves koruktól a hal lesz a fő táplálékuk. Kifejlett korukra már a hal, és a növényi táplálék kezd egyensúlyba kerülni. A későbbiek folyamán a növényi táplálékok egyre jobban elsődlegessé válnak. Az üzletekben kapható ékszerteknős tápokat, vitaminokat, kiegészítőket használhatjuk, de ne ez legyen a fő fogás! Nem szeretném kifelejteni az üzletekben kapható különböző gyártmányú "szívmix"-eket, melyeket ugyancsak kiegészítőként adjunk kedvenceinknek, mert tápértékük igen alacsony. Nagy általánosságban elfogadott vélemény, hogy a kicsi, 1 évnél fiatalabb ékszerteknőst lehetőség szerint minden nap etessük. Aztán szép lassan átállhatunk a 2 napi, 3-5 éves kor között a heti kétszeri etetésre. 5 éves kor felett már lehet heti egyszeri étkezést alkalmazni. Vigyázni kell a túletetéssel is, az ékszerteknős a szabadban vagy növényeket eszik (főleg felnőtt korban) vagy pedig kénytelen vadászni. Könnyen beláthatjuk, hogy a zsákmány szerzés nehéz feladat, ezért az ékszer tekenős nagyon falánk állat, mindent megeszik, ami az útjába kerül. Ezt a szokásukat megtartják a fogságban is, éppen ezért nagyon könnyű elhizlalni őket. Mindenképpen nekünk kell kontrollálni az etetéseket, így jó kondícióban tarthatjuk teknőseinket. Nagyon fontos az etetés rendszeressége, és az időpontja. Egy idő után képesek "megtanulni", mikor kapnak kaját. Ha kitartunk módszeresen a meghatározott időben történő etetés mellett, egy idő után elfelejteni sem tudjuk. A 2-3 napi, heti etetési rendszerben lehet a legjobban kihasználni a fő etetések közötti időben a vitaminok, kiegészítők adagolását. Az ékszerteknősök megérzik az évszakok változásait, és ez befolyásolja étkezésük mennyiségét. Ősztől tavaszig érzékelhetően kevesebbet esznek, mint nyáron. A teknősök hajlamosak, hogy néha megegyék az ürüléküket. Nincs rá eddig elfogadható magyarázat, de nem kell megijedni. Ők tudják, de mi még nem, hogy ezt miért teszik. Mivel a megfigyelések szerint ezek általában étkezés után történt esetek, valószínűnek tartják, hogy a teknősök emésztésével, vagy annak elősegítésével lehet kapcsolatba. Egy lényeges kérdés még, hogy alkalmanként mennyit adjunk enni az ékszerteknősnek. Mivel mohó állat, ennek megfelelően is eszik. A kifejlett ékszerteknős az ujjnyi vastag halakat egyben nyeli le, még a farka kilátszik a száján, de már megy a következőért. Na, amikor már kezdi forgatni, szétcincálni, válogatni, azt a darabot még hagyjuk ott, de másikat már ne adjunk.

Betegségek: A fogságban tartott ékszerteknősöknek általában két "gyakori" betegsége fordul elő.

1. Hiánybetegség - Vitamin és kalcium hiány. Az oka általában: Nem megfelelő étrend! A teknősök fő tápláléka legyen az élő, vagy egészben lefagyasztott hal, melyben megtalálhatók a számukra szükséges vitaminok és kalcium is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az ékszerteknősök igénylik a növényi eredetű tápanyagokat is, valamint az egyéb kiegészítő ételekből valamit mindig találnak, amire szükségük van. Általában a vitaminkészítményeket nem nagyon szeretik, ezért a fő étkezés előtt próbáljunk adni belőle, mikor még "éhen akarnak halni".

2. Tüdőgyulladás. Észrevehetjük, ha az ékszerteknős folyamatosan ferdén úszkál a vízben. Előrehaladott állapotban (mint az embereknél a megfázás) szipog, esetleg folyik az orra, vagy könnyezik a szeme. Ez akkor fordulhat elő, ha nem voltunk elég elővigyázatosak, tisztítás után még hideg volt a víz, mikor visszaraktuk. Vagy mikor kivettük, hideg, esetleg huzatos helyen volt. A leggyakoribb oka az, hogy a vizet bár melegítjük, elfeledkezünk arról hogy az akvaterrárium tetejét lefedjük, így a teknősök bár melegvízben vannak mégis kénytelenek az annál jóval hidegebb levegőből lélegezni, ami tüdőgyulladáshoz vezet.

Tenyésztés: Ha házilag kisteknősöket szeretnénk, ahhoz először is kell két ellentétes nemű ivarérett teknős. A teknősöket vagy kerti tóba tartjuk, ahol a tó körül a nőstény talál magának tojásrakó helyet, vagy a lakásban az akvaterráriumot kell akkorára készíteni, hogy tojásrakó hely is elférjen benne.

A tojásrakó hely mérete lehetőleg egy 30x30 cm-es hely legyen, mely legalább 15 cm mély. Ezt töltsük fel homok, és föld keverékével. Azért ajánlok ekkora méretet, mert a tojások helyének ásása közben a teknős lapátolja ám rendesen a földet. Ha kicsi helye van, a kikapart föld nagy része hamar a vizükbe kerül. Érdemes körben egy lépcsőszerű, 2-3 cm magas peremet rakni, ami sok szétszóródó földet felfog. Vagy a tojásrakó hely legyen ennyivel alacsonyabb a környező rész szintjénél. A közhiedelemmel ellentétben az ékszerteknősök szívesebben rakják a tojásokat a földbe, mint a homokba. Amikor a nőstény a tojásokat lerakta, érdemes azokat nagyon óvatosan kiszedni, és egy nagyobb, vízálló (műanyag) dobozba berakni. Azért kell kiszedni (főleg az akvaterráriumból), mert a következő tojásrakás ideje jóval hamarabb elkövetkezik, mint a kikelés, így az előző tojásokat ki fogja kaparni az új hely elkészítése közben. Másrészt az esetleg kikelő kisteknőst a nagyok zsákmánynak vélik, és adott esetben el is fogyaszthatják, hisz még nagyon puha a páncéljuk. A doboz aljára tegyünk pár centi vastagon tiszta, lehetőleg kvarchomokot, vagy perlitet, melyet benyirkosítunk. A tojásrakás napján még lehet forgatni a tojásokat, de később már nem ajálatos. A tojások héja nagyon vékony, könnyen horpad, és könnyen kiszakad, ezért nagyon vigyázzunk. A tojásokat a dobozba tegyük egymás mellé, de ne érjenek össze. Legalább fél centi legyen közöttük. Mikor mindegyik tojást kiszedtük, a dobozban lévő tojásokat óvatosan szórjuk be kvarchomokkal, vagy perlittel, hogy elfedje legalább 1 cm magasan, és kellően nedvesítsük be. A tojásokat 25-30°C hőmérsékleten, megfelelő egyenletes páratartalomba kell tartani a kelésig. Legegyszerűbb erre keltetőt használni. A kisteknősök, megfelelő víz utánpótlással 59 és 112 nap alatt kelnek ki függően a hőmérséklettől. A kikelő kisteknősöket egy tiszta vizű edénybe tegyük, melyben a víz 25°C-28°C hőmérsékletű, és 5-6 cm mély. A has páncélon a kikeléskor előfordulhat még viszonylag nagy a szikzacskó. Nem szabad hozzányúlni! A szikzacskó pár nap alatt szép lassan eltünedezik, és a helye teljesen begyógyul. Amíg ez a szikzacskó fel nem szívódik, kisteknősünk nem fog sokat enni, mert még a szikzacskó is táplálja. Azért nem árt betenni már a második nap élő vízibolhát, vagy élő vörös szúnyoglárvát. A vizüket ajánlatos mindennap cserélni, helyüket kitisztítani. Mikor kikel a kisteknős, kicsit hurkaszerű a teste, páncélja. Egy nap alatt lassan "szétterül", és felveszi általunk ismert, megszokott formátumát. Amikor már akkorára megnőttek, hogy kisebb haldarabokat is elfogyasztanak, betehetjük őket méretüknek megfelelő akvaterráriumba. Előtte még nem érdemes, mert az akvaterrárium szűrője a vízibolhát, tubifexet, vörös szúnyoglárvát szép lassan összegyűjti, kárba megy, ráadásul a szűrő is hamar eldugul. További gondozásuk megegyezik a felnőttekével.

Hím teknős	Hím teknős
Nőstény teknős	Nőstény teknős