ÁLLATKÍNZÁS FELSŐFOKON

"Jelesre" vizsgáztak a biztonsági őrök

2003. június 16-án az esti órákban a Fadd-Dombori melletti kikötőben 3 biztonsági őr csaknem halálra kínozott egy kutyát.

A zsemle színű keverék kutya néhány napja költözött a kikötő mellett lévő cég területére. A cég dolgozói elkezdték etetni , szerették volna befogadni.

A szomszédos cég biztonsági emberei azonban ezt nem nézték jó szemmel. Hétfőn este riasztó pisztollyal lövöldöztek a kutyára , mire szerencsétlen kutya bemenekült egy konténer alá. A "bátor" őrök ezután kihúzták a konténer alól , egy személygépkocsi után kötötték , majd legalább 100 métert húzták az aszfalton. A kutyát utána levették a kötélről és távoztak.

A kutyából ömlött a vér , csontig levált róla több helyen a bőr és a hús. Elképzelhető , hogy micsoda szörnyű fájdalmakat élt át.

Egy nap után a kutya ismét feltűnt a jótevői telephelyén iszonyú állapotban. Az alkalmazottak értesítették a tulajdonost , aki azonnal állatorvost hívatott. A hatósági állatorvos ellátta a kutyát és jegyzőkönyvet készített az esetről. Ezután a kutyát elszállították a szekszárdi állatklinikára , ahol többször megműtötték és stabilizálták az állapotát. A klinika állatorvosa igazolta a tényt: a kutyát valóban hosszú távolságon húzhatták a betonon , melynek következtében a teste nagy részén csontig lenyúzódott a bőr. A klinikán még annyit elmondtak , hogy a hihetetlen fájdalmak ellenére a kutya nyugodt volt , békésen tűrte a vizsgálatokat, majd hálája jeléül többször megnyalta a kezüket.

A kutyus a befogadó cég tulajdonosának jóvoltából a legjobb kezelésben részesül. Csak remélni tudjuk , hogy egyszer egészséges lesz.

Mi állatvédők már sok hasonló esetet láttunk , de minden egyes alkalommal felkavar és elkeserít minket a szenvedő állat látványa.

Az elkövetők valószínűleg megússzák egy kisebb összegű állatvédelmi bírsággal. Sokkal szigorúbb törvényekre lenne szükség , mert az emberi gonoszság határtalan.

Az ügyben történt rendőrségi feljelentés a tolnai rendőrségen.

A Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány feljelentést fog tenni az illetékes jegyzőnél továbbá a Személy- és Vagyonőri Kamara Országos Szervezeténél.

A mellékelt fotókon a megkínzott kutya látható több műtét és alapos állatorvosi kezelés után.

Fiáth Szilvia

Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány

elnök

Tel: 06-20-9810-558

---------

A fent látható megkínzott eb sajnos elpusztúlt...

Az Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Közhasznú Egyesület állásfoglalása az ügy kapcsán:

Magyarországon az állattartók csak egy része részesíti (jó gazda módjára) megfelelő bánásmódban az általa tartott állatot. Sok ezer esetben részesülnek kedvenceink direkt vagy indirekt úton kínzásban. Van ahol "csak" az állandó láncra verés végett, van ahol tettleg bántalmazás révén alakulnak ki az állatokban maradandó fizikai-lelki károsodás (fenti eset, lenti példa).

Minta az esetekböl.

Kedves Állatvédők!

Bizakodva fordulok Önökhöz hátha tudnak segíteni. Én egy faluban lakom Győr mellett, s nagy állatszerető ember vagyok. Van két kutyám meg egy cicám. Mi kb. másfél éve költöztünk ki s akkoriban a szomszédunkban volt egy keverék kutyus, amely szinte mindig láncon volt. Teljesen bedilizett. S néha mikor elszabadult mindig megharapott valakit, többek közt a szüleimet is és az egyik kutyámat is elkapta. Ettől a kutyától azóta megváltak s hoztak egy kicsi 6 hetes malamut kölyköt kb. 2 hónapja. Pár napig szabadon volt majd bezárták a kiskutyát egy 2*2 m-es kennelbe s az azóta is ott van bent. Nekünk meg azt kellett hallgatnunk, hogy a kis kutya éjszakákon keresztül sír. Szörnyű volt. Az eltelt két hónapban kb. 2* engedték ki 1-1 órára, ezt leszámítva mindig bent fekszik a kennelbe. Szerintem már az életkedve is elment szegénykének. S megszakad a szívem ha a kerítésen keresztül nézem ezt a csodás kis ebet. Se a gyerekek se a szülök nem simogatják ,meg, s az ételt

is csak bedobják a kerítésen keresztül. Nem tudom, hogy van e erre megoldás, nem tudom, hogy törvényes úton el lehetne-e venni tőlük a kutyát. Ezért fordultam Önökhöz, bizakodva, hogy jobban ismerik a lehetőségeket mint én. Bízom benne, hogy találunk valami megoldást. Segítségüket előre is köszönöm, s várom remélhetőleg pozitív válaszukat! (B. Andrea 2003.06.)

Az állatok tudatosan felelős tartása-szaporítása révén kialakulhatna társadalmunkban megfelelő környezeti felelősség, humánus norma. Ezen állapot hatására nem csak környezetünk más fajú élőlényeinek lenne kevésbé konfrontáltabb viszonya az emberi közösséggel, de az emberek egymással szemben is kompromisszumkészebben - figyelmesebben cselekednének.

Az Állatvédelem Mindenki ügye, Rajtad is múlik!

Seres Zoltán, 2003. június 20.