Hagymás tojásrántotta

Igen ízletes tojásrántottát készíthetünk hagymával is. Tojásonként fél diónyi vöröshagymát vágjunk apróra, és fedõ nélkül pirítsuk aranysárgára. A pirításhoz tojásonként 1 evõkanál olajat használjunk. Most a felvert tojáshoz ne keverjünk olvasztott vajat, csak sózzuk meg, és öntsük a megpirult hagymára. Tálalás elõtt a kész rántotta tetejére szórjunk kevés fûszerpaprikát. Intenzív, magyaros ízû rántottát kapunk, ha a hagymához zöldpaprikát is adunk. Személyenként 1 db zöldpaprikát szeleteljünk fel, és az olajban fedõ alatt süssük puhára. Csak utána keverjük hozzá a hagymát, és a továbbiakban az elõzõek szerint járjunk el. Erre a változatra ne szórjunk fûszerpaprikát. Nem kevésbé finom a Fokhagymás tojásrántotta. Ennek legegyszerûbb elkészítési módja, hogy üres rántottát készítünk (a pépet megsózzuk, és tojásonként 1 evõkanál olajon megsütjük), majd feltálalás után tojásonként fél gerezd vékony lemezekre vágott fokhagymával beborítjuk. Sokan a felszeletelt fokhagymát az olajban megdinsztelik, és erre öntik rá a felvert tojást, mert így kevésbé intenzív az illata. Vigyázzunk, hogy ne süssük a fokhagymát, mert megkeseredik. Fogyókúrázók tojásonként 1 kávéskanál olajjal is készíthetnek hagymás, fokhagymás illetve Paprikás rántottát, ebben az esetben azonban teflon bevonatú serpenyõt használjunk a sütéshez.

Igazán jó ízû rántottát csak háztáji tojásból lehet készíteni. A tojást ne a tányér széléhez üssük, hanem egy lapos, kemény felülethez, mert az éles tárgyak bezúzzák a kemény burkot, és feltörés után héjdarabok kerülnek bele. Nyers tojás használata esetén nagyon fontos még, hogy közvetlenül felhasználás elõtt kell feltörni, mivel levegõvel érintkezve hamar bebarnul és romlásnak indul. A tojás sózása akár rántottánál, akár más ételeknél egyéni ízléstõl függ. A számunkra megfelelõ sómennyiség meghatározásánál a legjobb módszer, hogy megkóstoljuk a nyers pépet. Általában tojásonként egy csipetnyi só elegendõ az ízesítéshez. Kezdõ háziasszonyok számára hasznos információ lehet még, hogy a szétválasztandó tojás héját mindig középen kell beütni. Ezután hüvelykujjunkkal szakítsuk át a belsõ hártyát, és óvatosan feszítve válasszuk ketté a héjat. Egy pohár vagy a habverõtál fölé tartva töltögessük a tojássárgáját egyik tojáshéjból a másikba, miközben a fehérje lefolyik az oldalán. Némi ügyességgel a jégzsinórt is el lehet távolítani ily módon a tojássárgájáról.

A rántottákkal kapcsolatban itt célszerû eloszlatni egy félelmet, amely a tojás viszonylag magas koleszterintartalmából ered. Sajnos ma még a jóléti társadalom velejárója, hogy az embereknek egyre magasabb a koleszterinszintjük. Ezért az orvosok ellenzik a tojás fogyasztását, mert magas koleszterinhányadánál fogva elõsegíti az érelmeszesedést, és a szívtrombózist. Ez valóban így van, de csak a húsevõk esetében. Akik nem fogyasztanak húst és állati zsiradékot, azoknál a mérsékelt tojásfogyasztás semmilyen problémát nem okoz. A szervezetnek ugyanis kismértékben szüksége van koleszterinre, ha ezt nem kapja meg, akkor maga állítja elõ ecetsavból. A természetes módon táplálkozóknak tehát normális mértékû tojásfogyasztás esetén nem kell tartaniuk semmilyen egészségkárosodástól, felesleges aggódniuk az egyre intenzívebbé váló koleszterinkampányban hangoztatott intelmek miatt. Egyébként a legújabb kutatási eredmények szerint a koleszterinszint alakulását elsõsorban alkati és idegi tényezõk befolyásolják. Rendszeres gyümölcsfogyasztással azonban a veszélyeztetett személyeknél is csökkenthetõ ez a rizikófaktor, mivel a nyers gyümölcsök pektintartalma megköti és az emésztõrendszerbõl eltávolítja a koleszterint, meggátolva ezzel a felszívódást. Ugyancsak csökkenti a koleszterinfelszívódást a nyers zöldség illetve gyümölcs A– és C–vitamin–tartalma, valamint az E–vitamin, amely legnagyobb mértékben a búzacsírában, a szójában, és az olajos magvakban található.

Gombás ételeink még finomabbá tehetõk, ha a pirítás során néhány dekagramm vajat is teszünk az olajba. A vaj azonban könnyen avasodik, ezért az ily módon elkészített étel nem tartható 1–2 napig még hûtõszekrényben sem. Ezzel kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy a gombás ételek csak zománcozott fémedényben tárolhatók, mivel a bevonat nélküli fémedényekben a gomba néhány óra alatt megromlik. A bevonat nélküli fémedényekben történõ fõzés esetén az sem sokat segít, ha az elkészült ételt utólag átrakjuk egy üveg– vagy porcelán tárolóedénybe, mert a fémionok már a fõzés során beivódnak a gombába. Ezeknek a gombás ételeknek az elkészítéséhez majdnem minden fajta ehetõ gomba felhasználható. Vannak ugyan olyan szabályok, hogy rántani legjobb a laskagomba, mivel rostos állaga következtében ez hasonlít legjobban a húshoz. (Csak a begöngyölt szélû zsenge gombát szabad megvenni, mert a kiegyenesedett szélû, tölcséressé vált laskagomba húsa már rágós.) Másik ilyen ajánlás, hogy gombalevest szegfûgombából célszerû készíteni, de csak a kalapjából, mert a szára ehetetlen, és enyhén mérgezõ. Pirítani a csiperkegombát (francia eredetû neve: sampinyon) ajánlják a szakácskönyvek, de a tapasztalatok szerint a jóízû gombafajták szinte bármelyik ételhez felhasználhatók. Sokkal fontosabb szempont, hogy a beszerzett gomba friss legyen. Minél tovább áll ugyanis, annál ízetlenebb.

Tavasztól õszig, ha csak lehet, erdei gombát vásároljunk, mivel ennek összehasonlíthatatlanul jobb az íze, mint a pincében termesztett gombafajtáké, és rendszerint olcsóbb is. Ebben az esetben azonban fokozottan ügyeljünk arra, hogy csak szakértõ által ellenõrzött gombát szabad megvenni. Ha magunk szedjük a gombát, akkor feltétlenül vizsgáltassuk meg. Erre a célra minden piacon ingyenes szakértõi szolgálat áll rendelkezésre.

Az ehetõ erdei gombákból egyszerre nagyobb mennyiséget is gyûjthetünk, mert — mint már szó volt róla — a gomba fagyasztva vagy szárítva tartósítható is. A friss gombát alaposan tisztítsuk meg, majd folyó víz alatt mossuk át, és pamutkendõn szétterítve szikkasszuk. Gyorsfagyasztás elõtt osszuk megfelelõ adagokra, és szorosan polietilénzacskóba rakva légmentesen zárjuk le. A felolvasztás legegyszerûbb módja, hogy a szükséges mennyiséget elõzõ este a mélyhûtõbõl áthelyezzük a hûtõszekrény normál rekeszébe. A felengedett gombát újrafagyasztani tilos. Szárítással történõ tartósítás esetén a megtisztított mosatlan gombát vágjuk nem túl vastag szeletekre, és tûvel fûzzük fel egy vékony damilszálra (horgászboltokban szerezhetõ be) úgy, hogy az egyes darabok ne érjenek össze. Félárnyékos helyen kifeszítve szárítsuk zörgõsre, majd rakjuk tüllzacskóba. Száraz, hûvös helyiségben felakasztva tároljuk, hogy ne molyosodjon meg. Felhasználás elõtt meleg vízben mossuk meg, majd másnapig hideg vízben áztassuk. Leves készítése esetén az áztatóvizet használjuk fel, mert így a gombából kioldódó értékes tápanyagok nem mennek veszendõbe.

Az ínyencek számára megemlíthetõ még, hogy van néhány gombafajtánk, melyek magas élvezeti értékükkel kitûnnek a többi közül. Népszerûségét tekintve elsõ helyen áll a jelentõs vastartalmú vargányagomba, amely mind sütve, mind fõzve a legízletesebb gombánk. (Ha pirítjuk vigyázzunk rá, mert hamar megég.) Nem sokkal marad el mögötte az ugyancsak univerzálisan használható õzlábgomba, amelynek a zamatán kívül az állaga is kiváló, mivel kirántva még az alaposan kivert húsnál is porhanyósabb. Meg kell még említeni a császárgombát és a kucsmagombát is. Ezek azok közé a ritkán fellelhetõ ízletes gombafajták közé tartoznak, amelyeket ha néha meglátunk a piacon, ne menjünk el mellettük közömbösen. Szintén ízletes, és jóval könnyebben hozzáférhetõ a Szentgyörgy–gomba néven is ismert májusi pereszke, amely külföldön is igen közkedvelt. Érdemes még szólni a fekete színû trombitagombáról, amely a szenvedélyes gombafogyasztók között is csemegének számít. Ránézésre gusztustalannak tûnik ugyan, de megéri figyelmet fordítani rá, mert íze a szarvasgombáéval vetekszik. Többnyire megszárítva és porrá zúzva használják, mivel páratlan zamatot kölcsönöz a különféle ételeknek. Egyébként a Távol–Keleten erre a célra a kínai fekete gombát használják. Az állaga hasonlít a trombitagombához, és pikáns íze miatt a nyugati országokban is nagyon kedvelik.

Visszatérve a szójás ételekhez, a szójakocka nem csupán a darálthús pótlására alkalmas, hanem az eredetit megközelítõ ízhatású pörköltet is készíthetünk belõle. A magyar konyhának ez a nélkülözhetetlen és az egész világon ismert étele szójakockából is kétféleképpen állítható elõ.