A túlzásba vitt vegyszeres gyomirtással, műtrágyázással, az ipari és közlekedési szennyeződéssel sajnos egyre több gyógynövényt veszélyeztet a kipusztulás réme. Két-három évtizede még az árokpartokon, a réteken tömegesen nőtt a kamilla, mindenki annyit szedett, amennyi jólesett. Ma már a kipusztulás fenyegeti, termeszteni kell. Szerencsére felébredt hosszú, Csipkerózsika-álmából a természetgyógyászat, hogy a segítségünkre legyen. A gyógynövények és a természetes gyógymódok iránt ismét nagy az érdeklődés.

Hamarosan részletes tájékoztatót olvashatsz itt a leggyakoribb gyógynövényekről és gyakorlati, biztonságos alkalmazásukról.
Addig pedig olvasd el a szakember, Dr. Gyarmati Andrea tanácsait a gyógynövényekről:

A gyógynövények házi gyűjtése és feldolgozása
A szaküzletek választékával ugyan egyetlen rét vagy erdő sem vetekedhet - ezekben az üzletekben számos egzotikus gyógynövényhez (droghoz) is hozzájuthatunk - , a figyelmes szem azonban sok értékes növényt fedezhet fel egy kiránduláson. A lényeg az, hogy tudjuk, mit hol keressünk. Legfontosabb segítőtársunk egy jó szakkönyv lesz, ami nemcsak a növények felderítéséhez, de azonosításához is nélkülözhetetlen. Ez különösen fontos, mert néhány mérgező növény igencsak hasonlít ártalmatlan rokonához.

A gyűjtés
Öltözzünk megfelelően a növénygyűjtéshez! Egy kis odafigyeléssel elkerülhetjük a szúrós, tüskés növények okozta sérüléseket, s egyben a rovarcsípés kockázatát is csökkentjük. Gondoskodjunk szerszámokról is, hisz nem minden növénnyel lehet puszta kézzel elbánni.
A különböző növényi részek (gyökér, levél, virág, termés stb.) hatóanyag-tartalma az év során folyamatosan változik, a gyűjtéskor célszerű ezt figyelembe venni. Őszre fejlődik ki pl. a cseregalagonya piros, tojásdad bogyótermése, melynek alkalmazása javítja a szívműködést és a keringést. Gyógynövényeket mindig olyankor szedjünk, amikor a szükséges alkotórészek hatóanyag-tartalma a legmagasabb. Bizonyos részeket meghatározott napszakban ajánlatos begyűjteni. A növények földben található részeit (gyökér, gyökértörzs) a nyugalmi időszak elején vagy végén, azaz késő ősszel vagy kora tavasszal gyűjtsük. Gyökerek esetében a napszak nem befolyásolja a leendő drog minőségét. A gyökerekre rárakódott földet távolítsuk el, a használhatatlan, odvas, korhadt részektől még a helyszínen szabaduljunk meg. A helyszíni előválogatás a feldolgozás első lépése, melynek gondos elvégzésével később sok felesleges munkától kímélhetjük meg magunkat.
Szintén kora tavasszal szerezzük be a megfelelő fák kérgét. Ezekről feldolgozás előtt távolítsuk el a belső felületen maradt farészt, a rátapadt mohákat, zuzmókat. A leveleket általában virágzás előtt gyűjtsük. A különböző okokból hibás (féregrágta, gombafertőzött stb.) leveleket mielőbb válogassuk külön és igyekezzünk a szárítással is, mert a levelek könnyen romlanak. Kinyíláskor a virágokon a sor, míg a leveles, virágos szár (az ún. herba) gyűjtése már virágzó állapotban történik. A terméseket és magvakat érett állapotban szüreteljük. A föld feletti részek gyűjtésére a délelőtti és déli órák a legmegfelelőbbek, kivéve a könnyen pergő terméseket, ezeket inkább reggel vagy hűvös időben keressük, amikor még harmatosak. A többi föld feletti részt (leveleket, herbát) száraz, napos időben szedjük. A leendő drog alapanyagát mielőbb mossuk meg, szükség esetén hámozzuk, majd daraboljuk fel. A zsengébb növényi részeket lazán tegyük a kosárba, hogy be ne fülledjenek. Mielőtt hazaindulnánk, a mérgező növények maradékait ássuk el.
Gondoljunk a következő évekre is! A növényeknek csak azt a részét gyűjtsük, amelyikre szükségünk is van, védett fajokra pedig ne emeljünk kezet. Vigyázzunk a növények természetes élőhelyére, és ügyeljünk arra, hogy a növények ne merüljenek ki a róluk begyűjtött leveles szárak, levelek hiánya miatt. Mindig hagyjunk annyi szaporodásra alkalmas növényi részt - gyökeret, magvakat - amennyiből jövőre újraképződhet az állomány.

A szárítás
Mivel hosszú távú tárolásra a nyers növényi részek alkalmatlanok, azokat valamilyen módon konzerválni kell. A legfőbb problémát a növényekben található enzimek működésének felfüggesztése jelenti. Amikor a növény bizonyos részeit elszakítjuk az élő növénytől, a biológiai egyensúly felborulása következtében a lebontó enzimfolyamatok kerülnek túlsúlyba. Ez nem kívánt szerkezeti változásokat idéz elő a begyűjtött növényi részekben. Az enzimfolyamatok azonban csak megfelelő nedvességtartalom mellett mennek végbe, tehát az elsődleges cél a növény nedvességtartalmának olyan alacsony szintre történő csökkentése, amelyen az enzimek inaktívvá válnak.
A szárítás folyamán a legfontosabb a gyorsaság. Minél gyorsabban sikerül megszárítani a nyersanyagot, annál rövidebb ideig rombolhatnak az említett enzimek, annál szebb és jobb minőségű lesz a drog. A megfelelően szárított drog megőrzi hatóanyagának jelentős részét, amit így előnyösebben is lehet kivonni, mint a friss növényrészekből.
A másik alapvetően fontos szempont a szárítási hőmérséklet. A különböző növényi részek optimális szárítási hőmérséklete eltérő. A szobahőmérsékletű szárítástól a közel 90 _C forrólevegős szárításig terjed a skála. A hőmérséklettől függetlenül fontos azonban a folyamatos légcsere, a drogot körülölelő levegő nedvességtartalmának alacsony szinten tartása. (Megfelelő ventilláció, szellőzés biztosítása.) Szükség szerint időnként forgassuk meg a száradó növényi részeket is.

Néhány hagyományos szárítási eljárás:
Tűző napon történő szárítás: gyökereket, kérgeket, fehér és sárga virágokat szárítunk így. (Pl. közönséges bojtorjángyökér, mely kiválóan alkalmas reumás panaszok, köszvény, légúti hurut kezelésére.)
Árnyékban szárítás (pl. padláson, csűrökben vagy a szabadban): a zöld vagy egyéb színes föld feletti részek, illetve illóolaj-tartalmú drogok szárítása így történik. (Pl. nagy csalán, melyet szellős, árnyékos helyen, vékony rétegben szárítsunk, így semlegesítjük a csaláncsípésért felelős anyagot.)
Tűz feletti szárítás: a kereskedelmi forgalmazásra termelők speciális berendezéseket használnak, de megteszi egy konyhai sütő is. A gyógynövényeket egy tiszta sütőlapra helyezzük majd azt a 35 C-ra felmelegített sütőbe tesszük (pl. igazi édesgyökér, mezei kakukkfű).
A száradás általában szemmel látható változásokkal is jár. A száradó növényi részek összezsugorodnak, ráncolódnak, keményednek. Gyakran a drogok színe is megváltozik, ami többnyire színmélyülést (barnulás, vörösödés) jelent. Egyes esetekben a száradás szag és ízbeli változással is együtt járhat.

Őrlés és tárolás
Szárítás után a gyógynövényeket rendszerint porrá őrlik, hogy alkalmassá váljanak a felhasználásra. Kis mennyiségek esetén tökéletesen megfelel egy mozsár is, ha többet kívánunk feldolgozni, egy közönséges kávédaráló tehet jó szolgálatot. (Használat előtt alaposan tisztítsuk meg a kávészemcséktől.)
A tárolás során három dologra kell különösen ügyelnünk. Minél kevesebb fény érje az elkészített drogokat, oxigénnel a lehető legkevesebbet érintkezzenek, és tartsuk távol tőlük a nedvességet. Legjobb, ha gyógynövényeinket átlátszatlan üveg- vagy kerámiatégelyekben, edényekben tároljuk. A használat során a fogyatkozó drog fölé helyezzünk vattacsomót, így csökkentve az edényben lévő oxigén mennyiségét. A rovarok és egyéb kártevők ellen mindig tartsuk szorosan zárva gyógyfüves edényeinket.
Óvjuk gyógynövény-tároló szekrényt a molyoktól; rakjunk babérlevelet és levendulát a polcokra.