A Föld 4,6 milliárd éves. Természetesen ezt az idõszakot kiállításunkon nem tudjuk nyomon követni, hanem csak az utolsó pár százmillió évrõl, a földtörténeti Óidõ, Középidõ, Harmadidõszak és Negyedszak rendelkezünk kiállított tárgyi anyaggal, melyet különbözõ kõzetek, õsmaradványok képviselnek a nagy földtörténeti korok szerint csoportosítva a vitrinekben.

Ha egy területen az egyes üledékek lerakódásában idõrendbeli folytonosság van, akkor a legrégebbi üledékek a legmélyebben helyezkednek el, míg a legfiatalabbak a felszínen vannak. Az üledékeket azonban a Föld felszínének külsõ erõi (víz, szél stb.) lekoptathatják s így a hegységekben az idõsebb kõzetek, kövületek a felszínre kerülhetnek. Ezek azonosítását segítik elõ a csak egyetlen idõszakra jellemzõ un. vezérkövületek.

A gránit a legelterjedtebb magmás kõzet; szabad szemmel is jól megkülönböztethetõ ásványszemcsékbõl áll. A kvarc és a többi alkotórészének egymáshoz viszonyított aránya befolyásolja a gránit típusát. A kvarc mellett nagy mennyiségben fordul elõ a rózsaszín vagy szürke káliföldpát és a plagioklász is. A biotit barnás-fekete, gyöngyházfényû kis pikkelyekben csillog, míg a muszkovitszemcsék ezüstösen fénylõ lemezeket alkotnak. Kisebb mennyiségben fekete színû oszlopos formájú amfibol és piroxén is elõfordul a durva szemcsék között.

E korban jórészt tenger borította a somogyi területeket, melynek jellegzetes õsmaradványai a különféle csigák, kagylók és a tintahalak, polipok rokonai: az Ammoniteszek. Itt látható a hazánkban található dinoszaurusz tojások egyike is, mely egy Tarboszaurusz megkövesedett (majdnem teljes) tojás maradványa. Ennek a 240 és 65 millió év közötti kornak a legjellemzõbb élõlényei a szárazföldeken a különbözõ, a nyúl nagyságától az elefántnál is nagyobbra megnövõ, növényevõ és ragadozó életmódú dinók voltak. Hazánkban csak a komlói szénbányában találtak dinoszaurusz maradványokat. A mintegy 2,5 m nagyságú állatot Komlosaurus névre keresztelték.

A dinoszauruszok kipusztulása után nemcsak a Föld állatvilága, de felszíne is jelentõsen megváltozott az utóbbi 65 millió év során - a földtörténeti harmadidõszakban. A Dunántúlon ekkor tengerek, szigetek, nagy tavak és vulkáni kitörések alakították tovább a felszínt. Az idõszak jellemzõ kövületei az eocénból származó nagyon gazdag csiga, kagylófauna, melynek megkövesedett példányai láthatók itt vagy a fiatalabb pliocén korú kagyló, a tihanyi kecskeköröm, mely nemcsak Tihanyban, hanem a Balaton déli partján is többfelé megtalálható pl.: Szántódon és Fonyódon.

Ugyancsak fellelhetõk Somogyban a 25 millió évvel ezelõtt kitört vulkánoknak a maradványai is. Európa egyik legszebb panorámáját láthatjuk a fonyódi magaspartról, ha a Balaton északi oldalára, a Badacsonyra és tanúhegy társaira tekintünk. Ám maga a fonyódi Vár-hegy és a boglári Vár-hegy is a bazalt vulkáni mûködés eredményeképpen jött létre. A vitrinben látható bazalt és andezit ennek a vulkanikus idõszaknak az eredménye. Az élõvilág fejlõdésében is nagy változások történtek ugyanis a harmadkortól kezdve már a zárvatermõ növények uralták a kontinenseket és emlõsök népesítették be a dinoszauruszok után üresen maradt élõhelyeket.

A földtörténeti idõket, idõszakokat bemutató utolsó vitrinben kaptak helyet ma Somogy felszínét borító kõzetek. Külsõ-Somogyban, a Zselicben és a Marcali-háton nagy területeket borít a lösz, melyben a különbözõ alakú mészkiválásokat nevezik löszbabáknak. Belsõ-Somogyot nagyrészt folyami eredetû homok fedi. A lápokban, oxigéntõl elzárt környezetben keletkezik a tõzeg és a gyepvasérc is. Nagy tõzegtelepek a Balaton déli partvidékén, a Nagyberekben találhatók. Gyepvasércre elsõsorban a patakok mentén lelhetünk rá.

A negyedidõszak õsföldrajzi képet a jégkorszakkal jellemezhetjük. A mintegy 650 ezer évig tartó jégkorszak sem azonos idõszak, hiszen meleg ún. interglaciálisok és hideg glaciális idõszakok követték egymást. Ekkor jellegzetesen nagy testû állatok együtt éltek már itt a mi emberelõdeinkkel. A kiállításon mamut-, barlangi medve-, õstulok csontmaradványok képviselik ezt a kort. Az õsmaradványok tanúsága szerint a mamut egyáltalán nem volt ritka élõlény ekkor Somogyban. A hazai legteljesebb õstulok maradvány a nagybajomi homokbányából került elõ. A jégkorszak után a Kárpát-medence növény- és állatvilága fõként déli irányból, délnyugatról és délkeletrõl települt vissza.

Az egyik ilyen, külalakjában nem valami szép gyepvasérc darab belsejébõl került elõ hazánkban a legnagyobb, csodálatos égszínkék színû vivianit kristály, mely kb. fél cm nagyságú. Európa északi felérõl a jégkorszak szinte nyomtalanul törölte le a korábbi meleg idõszakok növényzetét. A mai vegetáció képe összefüggõen csak a jégkorszak utáni idõkre vezethetõ vissza. Maguk a növényfajok nagyrészt régebbi származásúak, csupán melegebb éghajlaton vészelték át a kedvezõtlen idõszakot (pl. a Földközi-tenger mellékén). Hazánk területén a jégkorszakban a síkvidékeket hideg-száraz löszpuszta és erdõs-tundra jellegû vegetáció, a középhegységet havasi növényzet boríthatta. Az utolsó jeges fázis kb. 10 ezer éve fejezõdött be. Ezután lassanként, az ember is megjelent a Kárpát-medencében, 5000-6000 évvel ezelõtt az Alföld földmûvelõ, állattenyésztõ népessége már számottevõ volt.