A világ tíz legkeresettebb élőlénye
	A napokban Bangkokban zajlik a CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora - Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről) konferenciája 166 ország képviselőinek részvételével. A WWF erre az alkalomra tízes listát készített Földünk vadászat, halászat, csapdába ejtés, kereskedelem, fakitermelés által leginkább veszélyeztetett fajairól.

Nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) A ragadozó életet élő cápafajok legnagyobbika. Elsősorban állkapcsáért vadásszák, amely látványos trófea, de sok pénzt fizetnek fogaiért, bőréért és uszonyaiért is. Amellett, hogy a tengerparti nyaralók első számú ellenségének kikiáltott tengeri óriást ezen testrészeiért vadásszák, további veszélyt jelent a fajra nézve a véletlen halászat: a kisebb méretű halak számára kifeszített halászhálók gyakorta a nagy fehér cápa végét is jelentik. Tigris (Panthera tigris) Az elmúlt évszázad során a Föld tigrisállománya az eredeti öt százalékára zsugorodott, mára becslések szerint kevesebb, mint 5000 példány él vadon. A különböző tigrisfajok számára a legnagyobb veszélyt az orvvadászok jelentik, akik főként a hagyományos kínai orvoslás számára szállítják a ragadozó különböző testrészeit - karmokat, fogakat, csontokat. A feketepiacon keresett természetesen a tigrisbőr is, és amelyik tigrist nem érik utol a vadászok, annak életét zsákmányállatainak megfogyatkozása nehezíti. Napóleonhal (Cheilinus undulatus) A hatalmas, kétméteresre is megnövő tengeri halfaj pusztulását látványos külseje és igen kíváncsi természete miatt könnyű befoghatósága okozhatja. Az élénk kék óriáshal ajkait több száz dollárért kínálják egyes kelet-ázsiai éttermek étlapján. Az elmúlt években egyre nő iránta a kereslet, s mivel amúgy is igen megcsappant számuk, ráadásul lassú a faj reprodukciós képessége, a túlhalászat könnyen a kihalását okozhatja. Laposfarkú gekkók (Uroplatus spp.) A laposfarkú gekkókat képviselő valamennyi faj - tíz fajuk ismert - élőhelye Madagaszkár szigete. A fajtól függően 10-30 centiméter hosszú gekkók jobbára barnás színezete rendkívül jól illeszkedik a környezetükhöz, szinte teljesen beleolvadnak a faágak barna erezetébe. Egyes fajaik, mint például a mohos laposfarkú gekkó a rejtőzködésnek olyan fokára jutottak, hogy hátukon valódi mohát hordanak. Jóllehet a természetben alig észrevehetők, s így könnyen elrejtőznek természetes ragadozóik elől, a laposfarkú gekkókat riasztó méretekben fogják be, hogy kisállatkereskedők portékái legyenek. Irrawaddy delfin (Orcaella brevirostris) Az Irrawaddy különleges faj a delfinek között: sós és édesvízben egyaránt megél, de leginkább a kettő átmenetét kedveli, ezért előszeretettel él folyótorkolatok öbleiben. Az Ázsiában Myanmar, Kambodzsa és Malajzia vizeiben honos ritka delfinfaj számára a legnagyobb veszélyt a halászhálók, illetve a dinamit-halászat robbantásai miatt elszenvedett sérülések jelentik. Az Irrawaddy delfin ezenkívül keresett látványossága az aquaparkoknak, de a vadászat is tizedeli: a zsírjából nyert olajnak gyógyító erőt tulajdonítanak, és húsát is fogyasztják. Az Irrawaddy delfinből már csak alig ezer példány létezik. Pápua-új-guineai lágypáncélú teknős (Carettochelys insculpta) A bizarr kinézetű, Pápua-Új-Guinea, Indonézia és Ausztrália édesvizeiben élő teknősfaj fennmaradására nézve a legnagyobb veszélyt éppen furcsa fizimiskája jelenti: világszerte értékes árucikk a kisállat-kereskedések polcain. A teknősöket fiatal korukban gyűjtik be, de gyakorta rabolják ki fészkeit, tojása ugyanis a Távol-Keleten kedvelt csemege. Ramin trópusi fák (Gonystylus spp.) Az Indonézia és Malajzia erdeiben honos ramint nagyipari méretekben használják az építőiparban, de készítenek belőle dísztárgyakat, képkeretet is. A kitermelés a fokozott kereslet miatt a raminfa jellemző élőhelyén, a tőzeglápos erdőségekben egyre nagyobb méreteket ölt, ami olyan ott élő állatfajokat érint, mint az orángután és a tigris. Sárgabóbitás kakadu (Cacatua sulphurea) A nemzetközi állatkereskedelem másik áldozata lehet az Indonéziában honos sárgabóbitás kakadu: az egzotikus madarat olyan mennyiségben fogják be, hogy állományának 80 százaléka tűnk el élőhelyéről három "madárgeneráció" alatt - a még vadon élő egyedek száma mára kevesebb, mint tízezer. A Természetvédelmi Világszövetség (World Conservation Union, IUCN) Vörös listája a fajt a kritikusan veszélyeztetett fajok közé sorolja. Ázsiai elefánt (Elephas maximus) A köznyelvben inkább indiai elefántként ismert ázsiai elefánt agyara és húsa a feketepiacon változatlanul keresett árucikk, annak ellenére, hogy 1989 óta tilos az elefántcsont kereskedelme. Az orvvadászat mellett komoly veszélyt jelent a faj számára élőhelyeinek rohamos csökkenése. Az állatkertek a faj tartását jobban kedvelik az afrikai elefánténál, s ezért több száz ázsiai elefánt él fogságban, eredeti élőhelyükön a becslések szerint számuk 35-50 ezer - ez csupán egytizede az Afrikában honos (Loxodonta africana) elefántokénak. Ázsiai tiszafa-fajok (Taxus chinensis, T. cuspidata, T. fuana, T. sumatrana) Az ázsiai tiszafát Ázsia-szerte irtják: tűlevelét a paclitaxel előállítására használják. Amennyiben kitermelése a jelenlegi ütemben folytatódik, hamarosan nem lesz forrása a rákgyógyszerek eme kulcsfontosságú alapanyagának.