Üvegházhatás

A szén-dioxid a Föld és atmoszférája sugárzási mérlegében jelentős szerepet betöltő gáz. A viszonylag rövid hullámhosszú (látható és UV) napsugárzást szinte elnyelés nélkül átengedi a felszínre, ám a felszín felmelegedéséből származó hosszú hullámú (IR) sugárzást jelentős mértékben elnyeli, visszatartja, ezáltal az atmoszférát és a felszínt lassan, fokozatosan felmelegíti.

A CO₂ légköri mennyiségének csökkenése tehát lehűléshez, növekedése pedig felmelegedéshez vezet. Különböző modellek alapján vizsgálhatjuk a globális felmelegedés hatását, az eredmények a folyamat összetett volta miatt jelentős szórást mutatnak, érdekességképpen azért lássunk néhány adatot. Ha a szén-dioxid mennyisége 550 mg/kg-ra emelkedne, az 4 °C fokos átlagos felmelegedést eredményezne, a sarkok felett 13-14°C-kal, a trópusokon 1-2°C-kal nőne a hőmérséklet.

A sarkok jégtakarójának olvadása, valamint az óceánok hőtágulása következtében az óceánok vízszintje legalább 60 cm-rel (más modellek szerint több méterrel) emelkedne, ami a termékeny és sűrűn lakott parti sávok és folyótorkolatok környékének elöntését eredményezné, leszűkülne az emberiség élőhelye, számos emberi alkotás elpusztulna, sőt a folyamatok láncreakció-szerű működése előre nem látható problémákat is okozhatna.

Ha nem tekintjük az óceánok szintjének megemelkedését, csak 1°C hőmérséklet-növekedést veszünk figyelembe, akkor is megváltozna a kultúrnövények termeszthetősége, az egyenlőtlen hőmérséklet-emelkedés gyengítené a földi cirkulációt, ami a mérsékelt égöv szárazabbá válásához vezetne.

Ezek az előrejelzések felhívják a figyelmet az antropogén éghajlatváltozás által okozható problémák súlyosságára, a folyamatok megismerésének és a beavatkozások elengedhetetlen mivoltára.

A jelenség alapvető oka kettős: részben a tüzelésből származó CO₂ egyre növekvő mennyiségű kibocsátására, részben a CO₂-t a légkörből megkötő növényzet (döntően a trópusi esőerdők) pusztítására vezethető vissza.

A városok éghajlatmódosító hatásának, a városon belüli különbségek feltárásának óriási gyakorlati haszna a várostervezőkkel, a városgazdálkodással való potenciális együttműködésben nyilvánul meg, hiszen minden városátalakító tevékenységnél elsődleges cél a városlakók számára minél kellemesebb környezetet teremteni. A város ökológiai, környezeti vizsgálatai nem képzelhetők el a különböző beépítettségű, parkosított, ipari létesítményekkel rendelkező városrészek klimatikus viszonyainak ismerete nélkül.

A jövőbeni tervezés számára is nélkülözhetetlen az éghajlati paraméterek figyelembe vétele.